Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A halálomról

, 59 olvasás, Krafszabolcs , 1 hozzászólás

Halál

Minden pillanatban te vagy az eszemben.
S örökké együtt leszünk a végtelenben.
Én ott nem leszek majd félelemben.
Nem kell hazudoznom végtelenben.

Ártatlanként jöttem-e világra.
Hamar kerülök át a túlvilágra?
Életemmel nagy kárt hozok-e világra?
S minek jöttem én a napvilágra?

Elárulom nektek hogy szenvedni jöttem.
Senki sem szólt erre magamtól rájöttem.
A gondjaim elől csendben megszöktem.
És most itt állok előtettek megtörten.

Meggyötört lelkem ezer darabra tört.
És most nem jön be nekem a sok flört.
Megforgatod szívemben a véres tőrt.
Most meg megyek meghúzom a diólikőrt.

Érzem hogy erősen hat az alkohol.
Az életembe mindig beleavatkozol.
És velem csak mindig vitatkozol.
Mindig csak énrám hivatkozol.

Mindig hallom most ezt tedd, most azt.
S ez egy kicsit úgy visszariaszt.
Egy szép álomból ez úgy felriaszt.
Az élettől meg egyenesen elriaszt.

Nincsen értelme az életemnek.
Helye nincsen az ítéleteknek.
Temetőbe engem ne temessetek.
Nem tetszek majd a tiszteletesnek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Krafszabolcs
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 41
Regisztrált: 4
Kereső robot: 54
Összes: 99
Jelenlévők:
 · engs
 · Forever
 · kovacsgabor
 · Tóth János Janus


Page generated in 0.0558 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz