Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Züllés

, 66 olvasás, F.Attila , 5 hozzászólás

Gondolat

Dühvel fűszerezett szédítő ringás, mi az előbb még oly varázslatos volt, most üresen kongatja elmeharangját. Létemet temetni akarja, de én nem hagyom s ütöm vágom, kívül-belül akárkit, de főleg őt! Azt a ki tudja kivagyokot! Csak mondj egy okot! Bármilyet haver! Én verem agyon magamat, ok se kell! Neménvagyok okok oktalan óceánján szökök, és sehová jövök. Türelmetlen várom a megnyugvást, aztán nyugtalan tűröm az újabb izgalmat! Csak még egy korty, még egy slukk, aztán újra bánom, de csak nem ereszt e föl-le dobó kereszt! Mámor-szobák sötétlő, igéző, vöröslő de ölő bársonylabirintusába tévedve, mit sem tudva a valódi, mindent széthasító, ragyogó gyönyörről!
Veszek el és meg, sörhabokon merengve habozok habzó szájjal, újra és újra rágva a régi tévedéseket. Minduntalan azt hiszem, de nem találok kiút-réseket. Mélylevegőjű, nehéz, remegő sóhajok hoznak vissza, s vetnek partra megint, s ő hiába int, hogy mit keresek még idekint.
Elmém csak legyint, tántorogva vállára veszi e rozzant testet, s válaszul néhány csaló sort odahint.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Próza
· Írta: F.Attila
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 40
Regisztrált: 4
Kereső robot: 53
Összes: 97
Jelenlévők:
 · engs
 · Forever
 · kovacsgabor
 · Tóth János Janus


Page generated in 0.0541 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz