Navigáció


RSS: összes ·




Próza: lopott óra

, 124 olvasás, ÉvIda , 11 hozzászólás

Szerelem

Gyönyörködve nézlek, kedvesem…
Csak még pár percet kérek, utána követlek a kertbe.
Mosolygok, hisz tudom, mint mindig, most is csodálatos lesz az együttlétünk.
És felejthetetlen.
Látod, már itt is vagyok.
Tekintetünk találkozik, és szemeimben máris örömkönnyek csillognak, s buknak át gátjukon.
Nézd, itt a nyírfa alatt pont jó lesz. Leterítem a plédemet, feküdjünk le egy kicsit.
A levelek fáradtan súgnak össze felettünk. Mindükön tűhegynyi cseppek csillognak – talán éjszakai ölelkezésük nyomai.
Harsogó, zsenge fiatalságukról s magot hozó szerelmetes nyarukról mesélnek. És a zivataroktól, viharoktól megszaggatott levelükben öltözötten is, mintha boldogan várnák az örök pihenést.
De most, hogy lenge ruhámból kibújtam, már csak te vagy a fontos nekem.
Érintésedre vágyom!
Kérlek, cirógass!
Finoman, melegen - nem kell most az az izzasztó, forró, lüktető érzés. Arra a minden sejtemet gyönyörbe feszítő puha simogatásodra vágyom, amit csak tőled kaphatok.
Igen.
Nyakamban érzem csókodat, leheleted pihéimet borzolja. Meleg ölelésed végigsiklik a hátamon, megáll gerincem homorulatánál, és ingerkedve csiklandozza combom hajlatát. A boldog élvezet már-már elönti testem, lelkem…
De…
Várj egy pillanatra szerelmetes Nap, hadd forduljak meg a másik oldalamra.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Próza
· Írta: ÉvIda
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 42
Regisztrált: 3
Kereső robot: 56
Összes: 101
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · ÉvIda
 · hazugsagok


Page generated in 0.064 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz