Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kéjvers

, 224 olvasás, Farkas András , 0 hozzászólás

Erotika

Eljöttünk hozzád.
Figyeltük minden tetted.
Láttuk, amint a kéj szavát kerested.
Kimenekült a nimfa a kezedből, és náddá változott,
S te fogtad késed, és levágtad tőből,
És a vastagabb csőből
Pánsípot faragtál.

Gyatra tilinkót,
Mert hangot ad, mi gyász.
A harsogó kürtöt semmibe veszed,
A lágy oboát, a piciny pikolót, a fénylő trombitát lenézed.
A klarinétre, selymes fuvolára neheztelsz.
A csend helyett vijjogsz,
Mint halálmadár.

Mi végre hát?
Nagy levegőt veszel.
Kitágul a tüdőd, a sípot a szádhoz
Emeled, gyengéd az érintés a derékon, átkarolod nyomban.
És érzed a bőre lágy melegét.
Pézsma illatát beszívod.
Megfúvod remegőn.

Átfutja tested
A kéj, az éj, a szenvedély,
Mikor volt ez utoljára, emléke éget.
Hamvas bőrének minden rezdülése jutalmad lesz ekképp.
Csak el ne múljon ez a kéjteli érzés!
Fúdd meg a sípot emberül,
Végedet fúvod.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Erotika
· Kategória: Vers
· Írta: Farkas András
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 16
Jelenlévők:
 · gszabo


Page generated in 0.0383 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz