Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Szabadságon

, 166 olvasás, F.Attila , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Szól a telefon. Nem keres senki. Vagy nem telefonon. Vagy a felébredés keres már megint, a maga megszokott, unalmas, ügyes-bajos dolgaival.
- Szevasz Napfény! Már megint te vagy? Nincs egy kicsit korán? Kérsz egy kávét? Ok főzök. Tudom jó feketén szereted. A Tejúttal ezúttal nem poénkodok, hogy ne vigyem túlzásba a stíluskodást, csak az időt húzom, hogy beérjen a koffein.
Ok. Megvan.
Na mivel is kezdjem az unatkozást ezen az egyébként kellemes júliusi reggelen. Nyaralás közben. Kitaláltam a passzív nyaralást. Ez azt jelenti, hogy nincs pénzem bárhová is utazni, de nem is szükséges, mert ahol vagyok ott is ugyanaz a nyár van, tehát csak ugyanúgy nyaralni kell. Kivettem hát két hónap szabit. A munkahelyemen nem akadékoskodtak, csak arra kertek, hogy majd egy másik gyárba mennyek vissza.
De a reggeli friss és dekoratív, falusi, zöldkerti hangulat leírhatatlanul, noha nem leírthatatlanul csodás! Gazoknak csak embereket vagyok hajlandó nevezni! Úgyhogy meghagytam itt ott, had nőjenek szép vadnövény alkotásokká. Nekem maximálisan megfelelő helyi látványosság minden reggel, a nyaralás alatt. S nem feledem, hogy épp eléggé izgalmas, hogy fogalmam sincs hol vagyok. Annyit tudok, hogy ha egy szál ilyen vadnövényt találnának a Marson, mindenki őrjöngve ünnepelné, itt meg írtjuk ahogy bírjuk.
A kiábrándúltság nem az ő hibájuk. Sem az elmék tudatlan állapotai. Nade! Mire teljesen és globálisan felháborodnánk az unalmas béke miatt, idézzük csak fel azt amire nem is emlékezhetünk!
Nemrég, mindössze párezer éve, párezer éven át, párezerszer ezer ember rimánkodott halott életének végéig, egy olyan világért, ahol az ember nem lehet tulajdona a másik embernek! Aztán sokan, akik nem tudták még, hogy tetteik kecsapos színészek uncsi filmjein végzik, sokat harcolva megteremtették ezt az álmot!
Majd hol volt, hol nemigen volt idő meginni a reggeli kávét, mert az országok még mindig nem értették, hogy egy ország sem lehet tulajdona a másiknak! Vissza a rétre, majd piknikeznek az utódok. ' Üdvözlöm a fémdetektort! Itt nyugszik átlőtt bögrém! Rátok emeltem! '
Csak kisimúlnak egyszer e történelemtankönyv lapjai, s beteljesedett jelenek nem keseregnek rajtuk tovább.
Aztán alakúlt is! Szabad és büszke mellkasát húzta ki az élet, megbecsült emberi lényként, saját bolygóján! Persze ha ember férfit jelent! Mert ha igen, akkor sem ember sem férfi. Csak annak látszik. Vagy annak se, mert nincs aki annak tudná látni! Sok nő sóhaja, zokogása és nem kívánt nyögése harcolt meg azért, hogy emberi tudata és személyes léte, emberi méltóságot kapjon! S ma már vannak helyek, ahol kezdik majdnem megbecsűlni őket.
Persze a hatalmon lévők hatalmas sumákolásai még kétszer felégették kicsiny egyhangú bolygónkat, de most már tényleg sokkal óvatosabban sumákolnak!
Ma kényelmes műanyagpapucsokban élve élvezzük passzív nyaralásainkat. Nyugodt demokratikus mozdulatokkal, kecsapos ruhákon mérgelődve, új emberiséget kényelmesen keresve tesszük vissza a poharat a csészére. S próbáljuk nem szanaszét csesszve továbbadni e helyet azoknak, kik helyett annyit rimánkodtak, álmodoztak, és áldoztak!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Ez+az
· Írta: F.Attila
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 32
Jelenlévők:
 · PiaNista


Page generated in 0.0513 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz