Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Alkotok

, 40 olvasás, Cselényi Péter , 4 hozzászólás

Ars poetica

Alkotom a műveimet, azt és ezt, olyat és ilyet. Fekete könnyek - regényem, Csendes eső a festményen. Szobrom íme, címe: Ketten, s a fúgám: Valaki itten. Soruknak elejét - végét magam se látom már oly rég... ( És homokváram is, igen, ne mondd, ne kérdd, azt se, milyen. ) Műveim él - s éldegélnek, dörmögnek, van tánc és ének.
" No szép."

Simogatnak csillagokat, csápjuktól por' kavarognak, nevetik a sárgát, kéket. Együtt hangjuk fel - le béget. Kopog cipellőjük, dörög, gyomruk - szívük, néha, korog.
Milyen büszkén lobogtatnak szerb nyelvvizsga - bizonyítványt! - erre ne is mondjunk semmit. Ha hozzájuk érsz, ostoba - kezed szétfolyni nem fogja! ...
Mind mozognak, bár nem űzzük. Ha meggyújtod lélektüzük, előjönnek, megbámulnak, elindítnak ama útnak.

Univerzumot megeszik és kiizzadják, jólesik, csonttörnek és forrasztanak. Megugráltatják a halat. Tereljem őket városba? ... merthogy hiszen ott van, ott a...
Zavarjam őket tengerbe? Én azt mondom, hogy tereld te. Verjem vagy csókoljam őket? Te tegyél erre - arra okot.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Prózavers
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 5
Kereső robot: 14
Összes: 49
Jelenlévők:
 · Alberczki László
 · gszabo
 · Horváth István
 · Tóth János Janus
 · Zsolti


Page generated in 0.0525 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz