Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Egyedül álmodom

, 215 olvasás, SunVice , 5 hozzászólás

Magány

Most oké, hogy valahogy
Csak oké.
A lemenő nap a panelben ma is
A víg fáradtaké.
Szánakozva csügged a kataklizmán
A pohárra feneklett Jäger-Cataflam.

Az oké, a kicsi oké a fáradtaké,
A csészémből lassan kiszürcsöl a kávé.
Eldobott szívem becsúszott egy bárszék alá,
Alatta szétkaristolt a poklok tornácává.
A szomszédban bölcső csörög
És fiatal nagymamák,

A szomorú teraszon csobogó ereszcsatornák,
Zivatartól horgasztott tucatnyi fűzfaág.
Hamuban sült kátrányban szívom máglyára az egzisztenciát.
Makulás rekamién hajlakkos szerpentin,
Az ujjakról a mámorba merült egy szilveszteri bulin.

Úgy felhívnám a régi engem,
De a tükör törött, a számom lecseréltem.
A némaság vállamon kopog, nevet egy szatírán.
Egy emelettel lejjebb egy pár egy vicc hallatán
Felvidul, remegek a hahotán,
Öregnénik pletykálnak a kihűlt utcán.

A zenébe rohanok a külvilág hallatán.
A boldogságból mára már elég lesz talán.
Kihuny a fény, áfonya alkonyat,
Beszippantom a Teliholdat:
És csak úgy elalszom.
Én egyedül álmodom.



Megjegyzés: 2018. január 3.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Magány
· Kategória: Vers
· Írta: SunVice
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 29
Jelenlévők:
 · Destiny
 · farao
 · Ifjabb_Tok


Page generated in 0.0389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz