Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A "mi Pistánk"

, 112 olvasás, Farago-Aranka , 2 hozzászólás

Megemlékezés

Az 1800 -as évek utolsó harmadában került egy angol mérnők ifjú feleségével a Bácskába, hogy csatornázási munkákat tervezzen meg. Itt telepedett le a fiatal házaspár és alapítottak családot. Születtek is szépen sorba a gyerekek, összesen tizennégy. Persze ebből csak hét élte meg a felnőtt kort, hiszen abban az időben nagy volt még a gyerekhalálozás. Az utolsó gyermek születésekor meghalt az anya és rá nemsokára követte az őt híven szerető férj is. A kis Gyurit az akkor már nagyobb és családos fiútestvérek nevelték váltva. Egy hónap itt, egy hónap ott. Igyekeztek kedvére tenni, kedvencét főzni a sógornők, de igazi otthon nélkül nevelkedett.

A testvérek mind elkerültek Bácskából, javarész Budapestre költöztek, kivéve Pistát, ki elment Németországba, pontosabban Berlinbe szerencsét próbálni. Tehetséges, ügyes kezű szabó volt, hamarosan saját műhelye lett, jöttek a rendelések mind magasabb körökből és velük együtt a szép jövedelem is. A gazdagságban nem feledkezett meg a három Budapesten élő hugáról és érkezett az útlevél a meghívólevéllel, hogy
- gyertek ki hozzám, felnevellek benneteket, gondoskodom rólatok.
Így került Németországba a három árva nővér, Anna, Márta és Margit, kiket Pista kiiskolázott és szép hozománnyal férjhez adott.
A lányok képe minden családnál fő helyre került és már csak úgy emlegették őket, a mi német lánykáink. Gondolt öccseire, bátyjaira is, kinek gyerekét hívta meg nyaralni, vagy jobb iskolába tanulni, kinek rendszeresen jöttek márkák egy kis segítségül.

Ekkor lett Pistából, a "mi Pistánk", hiszen egy nagy család számíthatott segítségére, tanácsaira, bőkezű adományaira. Szépen gyarapodott mindegyik és a családi összejöveteleken rendszeresen szóba került a "mi Pistánk", ki milyen jó és milyen gondoskodó természetű, támasza testvéreinek. Néhány kedves adoma, képek a jachtról, melyen már több rokon is utazott.

Hirtelen jött a csapás, a még 40 évét is alig betöltött Pista rosszul lett és a vizsgálat rosszindulatú daganatot állapított meg. A betegség hetek alatt vitte el.
A nagy család addigra már megerősödött, minden testvér szép szakmával, jó állással rendelkezett, segítség nélkül is talpon maradtak, de ha ünnepeken együtt voltak, mindig szóba került a "mi Pistánk", ki olyan korán távozott, de röpke életét, vagyonát, tehetségét, szeretetét szétosztotta a családja között.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Próza
· Írta: Farago-Aranka
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 43
Regisztrált: 1
Kereső robot: 56
Összes: 100
Jelenlévők:
 · SunVice


Page generated in 0.045 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz