Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Játékbaba

, 368 olvasás, zsoloo , 15 hozzászólás

Sajgó lélek

Szétesem lassacskán, mint a megunt játék,
nem babrál rajtam már a kisgyerek,
kihűlt szenvedélye, s szűk sarokba vetve,
úgy fekszem ott régen, mint kit elfeledt.

Kivérzik a szalmabélű baba belsőm,
kancsalul néz szálra fűzött szemem,
a csavarozás sem tartotta fél karom.
Oly kár értem, ez az egész oly esztelen!

A varrás ruhám alatt mélyebbre hasadt,
nem véd már a remény, itt van a vég, igen:
a szép szavak már nem jutnak eszembe,
és csöndben megszakad a szívem..

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 51

Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz