Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Öt betű

, 305 olvasás, Aevie , 8 hozzászólás

Megemlékezés

Én már sosem leszek egész… Az idő egyszerűen nem foltozza be a hiányod. Néha úgy tűnik, még ha nem is kerül oda más, a „többi én” eléggé megváltozik ahhoz, hogy a hiányzó rész tünetmentesen ellegyen. De nem. Még mindig zokogás tör ki rajtam, ha csak véletlenül eszembe jut, hogy ma van a névnapod. Annyira elvagyok mások bajaival, hogy emiatt érzem azt, nekem semmi sem lehet. És akkor derült égből a villám, meghallom a rádióban a neved. A név, ami több, mint öt darab betű. Az a hiányzó rész egykoron mindenemet kitöltötte. Azt sem tudom ilyenkor hirtelen, hogy mi is a „többi én”. Még ha sikerül is öntudatra ébrednem, úgy érzem egyszerre, hogy minden egyes nap kemény építő munkája a teljes reménytelenségbe vész. Csak a neved… Csak egy szó, és újra felvágnám az ereimet. Hát, ebből sem lehet meggyógyulni, ahogy semmiből sem. Nem tudom kiszámolni a v=s/t-t, ha az érzelmi vihar mint magas égből a villám csap… Hogy tudnám megfogni és megállítani?
És a kártyavár összedől. És én újra kicsi vagyok. Újra a kislányod, és minden másodperce a halálodnak úgy szorul a nyakamra, mintha most történne; és mintha semmit sem edzettem volna magam, hogy túléljem nélküled a perceket, napokat, aztán az éveket. Hogy élhetnék ezen a világon, amikor itt voltunk együtt? Nem igazság… El kellett volna mennem nekem is. Máshová, oda, ahol nincsenek kósza névnapok, hangok és betűk, melyek szóvá foganva átszúrják a szívem, de fáj…
Fájsz és ez már nem változik meg a következő ezer évben.
Mindig ez van. Kerülgetjük egymást. Minden életben megvagyunk egymásnak, de csak azért, hogy elvesszünk. Néha én, azt hiszem. És ha erre gondolok, picit jobb. Ha most én haltam volna meg, semmiképp sem viseltem volna el, hogy a gyermekedet kell gyászolnod. Ó, Istenem, kérlek, ne adj több körforgást! Több életet, több újjászületést. Mert már az első napomon emlékezni fogok arra, hogy őt meg kell keresnem. Arra nem, hogy fájni fog. És ez így… Hány ilyen életet bír ki a lelkem? Az övé? Kérlek, csak add meg nekünk a végét. Már a világot sem akarom megváltani, már annyi a sebem, hogy csak elsüllyednék a következőben. Kérlek, engedj hozzá a végén, és ne indítsd el újra a végbe csattantó életünket! Hadd legyen örök az utolsó találkozás! Hadd legyünk együtt mi ketten egy szerencsecsillag összeolvadásában ott fönn! Kérlek, hadd ne kelljen többé élnem nélküle!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Blog
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 198
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 220
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1336 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz