Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Kobajasi - Beethoven - Schiller Örömódájáról

, 262 olvasás, Farkas András , 2 hozzászólás

Kritika

Kobajasi - Beethoven - Schiller Örömódájáról

"Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég,
Tündökölj ránk fényözön.
//: Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid. //"

Bele sem tudom képzelni magam, hogy milyen jó dolgom van. Az egyik pillanatban Dalí paranoia-kritikájáról olvasok és írok, a másik pillanatban begyűjtök szövegrészeket Schiller Örömódájából Beethoven 9. szimfóniájának utólagos feldolgozásához.

Mert most 2017. október 3. -án 19 órakor néztük az Erkel Színházban a 9. -et. Az előadás a „Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny” ünnepélyes nyitóhangversenye volt a Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara előadásában. Elhangzott Kodály: Galántai táncok, Liszt: A-dúr zongoraverseny, majd Kobajasi vezényletével Beethoven: 9. szimfóniája.

A hangverseny frenetikus siker volt. Utána még egy szimfóniányi volt a koreográfia, ahogy a Kobajasi a zenekart felállíttatta részenként, majd kivonult az énekesekkel, és visszajött többször. És hoztak minden hölgyénekesnek virágcsokrot a rendezők, a férfiaknak egy rejtélyes papírzacskót, feltehetőleg valami márkás borral. És hajlongtak. És átkulcsolták egymást karjaikkal, és a legkülönbözőbb kombinációkban köszönték meg a közönség vastapsát. Szóval nagy fesztivál volt.

Tóth Dénes az 1956-ban kiadott Hangversenykalauz 178. oldalán így ír: „Ebben a szimfóniában Beethoven megrendítő módon az egész végtelenséget meg akarja ragadni, áttör minden eddigi szabályt, nem érdekli őt a hangszerek technikai korlátozottsága, de az emberi hang organikus adottságai-kötöttségei sem. Minden végletes, minden hang izzó, minden indulat a végsőkig felgerjesztett, minden érzelem túlfeszített, túlcsorduló benne. Minden tételben más-más zenei apparátust használ. De ilyen magas fokú izzás mellett is hibátlan a mű belső logikája, michelangelói az erőfeszítés, hogy a felfokozott indulatok, érzelmek méltó formát nyerjenek. ”

És a bemutató előadáson Beethoven süketsége miatt a közönségnek háttal állt, és az énekesek szájáról olvasta le a szavakat a fantasztikus közönségreakcióról, az ováció maximumról, mert hogy ő hozzá nem hatoltak be a hangok. Elképzelhetetlen teljesítmény egy ilyen művet megírni tökéletesen a belső hallástól vezérelve.

Nekünk valahogy megvan a 9. szimfónia partitúrája. Egy furcsa alakú narancssárga füzet. És a zongora mellett ülve megpróbáltam a bevezető hangokat bepötyögni, és úgy tűnt, súlyosan disszonánsak, sérültek, keresztben állnak a fülünkben, és valóban, amikor az zene kitör az ősködből, akkor a zenekar hamisat játszik. De ez csak azért van, hogy még nagyobb legyen bennünk az öröm, amikor a hangok kisimulnak, és belép a kórus. És eléneklik az Európai Unió hivatalos himnuszát.

Beethoven már megjelenésekor, 1786-ban a „Thalia” c. folyóiratban olvasta a művet, és elhatározta, hogy feldolgozza minden strófáját. 1793-ban vallotta meg egy barátja, egy bonni újságíró Fischenich Charlotte magának Schillernek, hogy Beethovennel folytatott beszélgetésében elhangzott, hogy a művet a zeneszerző feldolgozza. Az első vázlatai 1815-ben készültek. A teljes szimfónia befejezése 1824-ig húzódott. Az ősbemutató 1824. május 7-én volt.

A szimfónia tartalmi lényegéről jól vall egy meg nem valósított tervvel összefüggésben elmondott beethoveni mondat: "Bacchusról szerettem volna operát írni, a dionüszoszi mámor önfeledtségéről, arról a szent részegségről, melyben feltárulnak a lét rejtett titkai".

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kritika
· Kategória: Jegyzet
· Írta: Farkas András
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 15

Page generated in 0.0345 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz