Navigáció


RSS: összes ·




Vers: tovább

, 129 olvasás, ÉvIda , 21 hozzászólás

Gondolat

Lépnél.
Mert kell!
Tehetetlen düh árkolja arcod.
Mögötted mérföldek,
legyűrt sziklaszirtek,
rettent a kies út.
Akartad, vágytad.
Csikorgó kő sikítja:
Menj már!
Ingoványos félelem
markolja combod,
összekucorodva, vinnyogva
merülsz a sárba.

Mássz!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: ÉvIda
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 45
Regisztrált: 4
Kereső robot: 62
Összes: 111
Jelenlévők:
 · BranwenSlayne
 · soksokk
 · Szati
 · Tóth János Janus


Page generated in 0.0534 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz