Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Több vagyok

, 203 olvasás, Hari Atti , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Széles mély barázdák a fa törzsén,
Az idő az mely szétrepesztette,
Arcod sápadt, halovány lett a pír
Kérded! - Vajon ezt is ő tehette?

Ősszel elfogy lombkoronája
Színe is másképp tündököl,
Hajad megannyi ősz szála
Köszön vissza egy tükörből.

A gyökere az mi nem látható,
Szélben, fagyban állja a sarat,
Lábad mely bírt s bárhova vitt,
Kissé görbült lett súlyod alatt.

Merengsz s most látod a hasonlót,
Mely benned és ott ama fában van,
Melletted szól amivel több vagy,
Lélek van a kimondott szavakban.




Megjegyzés: Haraszti Attila

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Hari Atti
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 22
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0368 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz