Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az én adventem

, 211 olvasás, Menda , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Várakoztam félve,
a másodperceket
duplán átélve,
szerettem volna,
hogy maradj.


Elmentél, mert hívtak
s oly sokan vártak,
földi küldetésed
bevégzettnek láttad,
nem mondod már többé
a száddal pajkosan:
megjöttél kis Melinkó,
már annyira vártalak,
halálos ágyadon
is dicsérted alakom:
„kirakatba való vagy
még most is angyalom”.

Könnyed kicsordult
szemednek sarkából,
mikor megláttad
unokád az ágyadból,
„jól vagyok”
ez volt a szavad járása,
holnap még jobban leszek,
mondtad egyre másra,
a holnap már itt van,
helyeden hatalmas űr tátong,
nincs ki megálljt parancsoljon
az egyre folyó könnynek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Menda
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 8
Kereső robot: 14
Összes: 44
Jelenlévők:
 · gszabo
 · Ifjabb_Tok
 · Kovács Sándor
 · MetalRaven
 · Öreg
 · PiaNista
 · Ravain
 · Szucsj


Page generated in 0.0288 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz