Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Temetés után

, 119 olvasás, gyemant , 4 hozzászólás

Gondolat

Harmadik nap égettem egy gyertyát
egészen végig miután átjárt
mélyemig a belső fájdalom,

hisz ő már halott,
hisz ő már nem él,
eltörött dalom szerte vitte a szél.

Hangja, hogyan megannyiszor
a templom falai közt
imáját mondta,
bizony fülembe cseng,
bár csak a csend ült napok óta mellém,

s míg még e gyújtott gyertya
sóhajtól sárgult lángja ég,
kérdezem én elkeseredetten,
te hol kék,
hol elsötétült ég, miért nem örök minden?

Megjegyzés: Megjegyzés: Íródott elhunyt Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi református lelkipásztor emlékére.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 26
Regisztrált: 2
Kereső robot: 65
Összes: 93
Jelenlévők:
 · aron
 · Oasev


Page generated in 0.0433 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz