Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúszavak – hetedik vers

, 573 olvasás, zsoloo , 11 hozzászólás

Szeretet

Zsibbadás hat deréktől búbig,
ez a könnyezés már sosem múlik?
Őszbe rohadnak a sárga levelek,
őszbe rohantam egykor teveled.

Egykor nem bántott kétes jövő,
csak ölelni kedves büszke nő -
Te ültél ölemben szépen
a vétlen nyári csillagéjen.

Meséltünk súgva egymásnak,
az álom bódítóan áradt,
emlékszem minden egyes percre,
igaz volt, kicsit lódítottam persze.

De ki hitte volna el azt józanul?
A boldogság nem mérlegel, s tanul,
követtük hát a ránk szabott 1x1-et,
s a 2x2 csók matekja néha 5 lett.

Látod, immár búcsúzni jöttem,
s ha könnyem ma nem örömtől szökken,
mégse sírva gondoljunk e szépre:
higgyük, hogy álmodunk, s hogy nincs is vége.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 233

Page generated in 0.1941 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz