Navigáció


RSS: összes ·




Blog: El nem küldött levél

, 181 olvasás, Venger_Debs , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Gyilkolod a lelkemet, miközben áldozatnak érzed magad. A szerelmem áldozatának, oly módon, hogy rád támadtam számodra érthetetlen lángolásommal és viszonzást várok. Elhitettem magammal, hogy képes vagy ugyanolyan intenzitással szeretni, ahogyan nekem adatott téged szeretnem. Amikor végül melléd kerültem, lecsúsztál a piedesztálról. A képzelt lelki kincsesládádban talált rozsdás vasszögek semmilyen emberi kapcsolatot nem tartanak össze. Választhatok, ahogyan tettem, amikor eljöttem onnan, ahol engem szerettek lángolóan, hogy érzelmi ridegtartásban epekedhessek állítólagos szerelmed morzsáiért, égő szívvel, forró testtel. Gyanútlanul. Most újra - és bármikor - eldönthetem, merre lépek tovább. Megpróbálhatom letépni magamról irántad érzett szerelmem Nessus-ingét, s kitépni szívemet. Megpróbálhatom elviselni melletted a szeretetlenséget, az érzelmeid vagy kimutatásuk képességének hiányát, örvendve, hogy azzal egy légtérben élhetek, akit villámsújtottan szeretnem kell valamilyen előttem érthetetlen, sors által még fel nem fedett okból. Ha lázadni próbálok, leráznál magadról, kiadnád utamat, hogy ne legyen több gondod. Vagyis hát nekem van gondom, te hallani sem akarsz semmiről, kényelmed drágább neked, mint az én érzéseim. Olybá tűnsz a szememben, mint az olyan orvos, aki kezelés helyett mérlegelés nélkül eutanáziát javasol a nem is halálos betegségre, feledvén, hogy gyógyításra esküdött fel. Ez volna a te "megoldásod". Igazad van: bármikor elmehetek. Vagy tűrjek hangtalanul. Csak én vagyok olyan naiv, hogy azt remélem: szándékodban áll velem együtt megkeresni közös boldogságunk útját némi kényelem feláldozása árán, hinni, hogy képes vagy annál többre, mint hogy múzsája légy immáron keserű írásaimnak, amint voltál a szerelmes ódáimé, és hogy örömmel mozdítanád akár a kisujjadat, akár a fél karodat is egyszer az életben valami fontos ügy érdekében, ami túlmutat az életfenntartási funkcióidon, az evés-ivás-alvás számodra szent körén - ez az "ügy" a párkapcsolatod azzal az egyetlen emberrel, aki ezen a földtekén képes volt téged fényben látni és megpróbálni magasba emelni. De te visszahúztad őt, majd földet érve még bele is döngölted érdektelenséged sarába, és kétségbeesett sikolyának elfojtására rázendítettél hangos önsajnálatodra, mint akit azzal büntet a sors, hogy valami olyannak a felmutatását merem kérni tőled szerelmemért cserébe, amit nem értesz, aminek a kedvéért nem vagy hajlandó egy percre sem elfeledkezni saját énközpontú világszemléletedről és félretenni önzésedet. Egyértelmű: inkább te vagy itt az áldozat, hisz én önként jöttem hozzád szeretni, igenis az én bajom, hogy üres a lelked kincstára és az enyémet is lassan hozzászürkíted magadhoz, hogy aztán számodra minden rendben legyen és ne zavarják elvont, érthetetlen fogalmak az emésztésedet, az álmodat. Így aztán a magad ártatlan értetlenségében bután, tudatlanul gyilkolod a lelkemet. Én meg hol bénultan hagyom, hol keservesen küszködöm a talpra állásért és talpon maradásért. Örülök, ha valami, valahonnan táplálja az életkedvemet - de ez nem tőled ered. Életben tartom magam lelkileg, tőled teljesen függetlenül, mert tudom: nem vagyok értéktelen. Írok, mert ez túlélésem egyik kulcsa. Szeretek és fájok - érzem, hogy élek, érzem, hogy meghalok. Szerelmem vagy, gyilkosom vagy.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Blog
· Írta: Venger_Debs
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 28
Jelenlévők:
 · hazugsagok
 · Kavics
 · Öreg


Page generated in 0.1581 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz