Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúszavak – negyedik vers

, 409 olvasás, zsoloo , 4 hozzászólás

Sajgó lélek

Tovább az úton
előre, nélküled.
Így akartad,
vagy én akartam így,
mindegy már, lehet.

Ködbe vesznek,
maradnak az álmok
árván végül.
Mondanék még valamit,
de nem találok…,

A szavak bújnak,
nem akarnak lenni,
távol vagy most,
lépteim tiéid,
nem tudlak nem szeretni.

Szétporlad az idő,
nehéz nap e téli,
felejt, takar,
feltámadva mégis
nevedet zenéli!

Távolodom el,
szürke hétköznapok
jönnek értem,
hol együtt ültünk régen,
most üres sarok.

Eztán nem veled
élem meg a perceket,
mik csodásak
voltak, odaadom másnak,
kinek jobb lehetek.

Tovább az úton,
tovább, kedvesem!
Így akartad,
vagy én akartam így,
mindegy már, lehet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 223
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.684 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz