Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Útikalauz kezdő íróknak - 9. rész: kisértekezés a művészi viszonyulásról

, 329 olvasás, zsoloo , 0 hozzászólás

Gondolat

Nem vállalkozom rá, hogy újabb meghatározást tegyek a vers fogalmára; nincs hozzá képzettségem sem, előttem pedig már annyian megtették. Talán egy oka lehet annak, ha egy határvonalat húzok: megkülönböztethetem az élet más területeitől, melyek szintúgy eltérhetnek az általánostól, a nem rossz értelemben értett közönségestől, mint más művészeti alkotó tevékenységek.


Szükségesnek is tartom, hogy legyen különbség a megítélésben, hiszen nyelvünk játéka megengedi, hogy egyszer hivatalos, közömbös, másszor az argóval cimboráló, vagy épp kedélyesen köznapi legyen. Miért ne alkothatna önálló kategóriát a művészi szintre emelt beszéd, avagy az irodalmi alak számos formája?

Mielőtt jobban belemélyednék ebbe, szeretném kifejezni anyanyelvem és az azt belém szorgalmasan plántálók iránt érzett elkötelezett szeretetemet. E nélkül puszta ösztönösen kavargó érzetek formájában észlelném és reagálnám a világot és eseményeit.

Minden tudatos megnyilvánulásunk alapja a nyelv ismerete és helyes használata.

Eszköz ugyan, mint mondják, mert szövevényes érzelemvilágunkat próbáljuk általa kommunikálni és az újabb és újabb minket érő hatásokat feldolgozni, megérteni általa, valamint megértetni magunk másokkal, de mint eszköz a legtökéletesebbek egyike ahhoz, hogy hidat képezzen két/több személy lelke, bensője között.

Igyekszem tolmácsolni azt a mély tiszteletet, mely bennem van a nyelv nagysága és formáló ereje iránt. Gazdagsága által vagyunk képesek differenciált és sokrétű gondolkodásra. Ezért bárkit és bármit, aki /ami ezt rombolni, tiltani, hígítani igyekszik, elítélem.

Bizonyára helye van adott esetben, ha okkal sekélyesebben fogalmazunk, hiszen legfontosabb a megértés, s ha ezt rövidebb alakkal ki tudjuk fejezni - pl. kevés a hely, rövid az idő,
bizonyára adott esetben megengedjük és elfogadjuk alacsonyabb szintű /trágár, szándékoltan helytelen, erősen argó, már divatjamúlt, avítt/ kifejezések használatát, miközben jól ismerjük a teljes nyelvet és abba bele tudjuk illeszteni. Azonban elfogadhatatlan a tanulatlan ostobaságból fakadó primitivizmus.

Manapság – félek kissé – azért tágul az eddig kevésbé az irodalmi nyelvezethez tartozó elfogadott kör, mivel kezd kiveszni a hajlandóság, hogy nehezebb, bonyolultabb formákat megtanuljunk, és ezek által fejezzük ki magunkat. Inkább a hétköznapi beszédhez igazítjuk a művészetet, inkább azt mondjuk, hogy szép az absztrakt, holott nem is értjük igazán. (persze az absztrakt nem feltétlenül szép és alapvetően lehet értékes is az ebben a stílusban készült műalkotás). Tendenciát vázolnék, nem kívánnék ítéletet mondani. Közérthető és nem-közérthető módozatok is ismeretesek a művészet művelési ágaiban.

Alapvetően mégis –a sznobokat leszámítva – a közérthető művészet iránt lelkesedünk jobban véleményem szerint. A csipetnyi humorral, bátran írt/mondott/festett.., a nagyon is hozzánk közel álló témák vonzanak, de a nagyon távoli témával is képesek vagyunk rokonságot érezni, legyen szó, írott versről, élőszóban elhangzó előadásról, festészet-szobrászati remekről. A kifejezetten unszimpatikus témák is képesek kiváltani belőlünk hatásokat (undort, viszolygást, félelmet, stb..), melyek megformálói szintén joggal nevezhetik magukat alkotóknak, művészeknek.

Mitől művészet és mitől puszta alpári önmutogatás csupán az, amit látunk?

Noha a kérdésre könnyűnek tűnik a válasz, nem az. A belső viszonyulásról, a művészi adásról és a befogadói érzékenységről, hitelességről, a kapcsolatteremtés alázatáról, a közös misztériumról kellene szólnom, arról az eseményről, a csodáról, mely létrejön öntudatlan, amikor a szándék közös: az alkotni vágyó művész és az alkotást áhító közönség szellemisége találkozik. Amikor a művész tudatában emberi nagyságának, meghajol és eljátssza a darabot, mely kenyér és víz, felüdülés a hallgatóságának, de magának őneki is. Az igazán érdemes alkotó együtt van azokkal, akiknek játszik, nem alázza, nem köpi le őket, nem vonul vissza.

Sokszor hallottam jazz muzsikát, akkor, abban a milliőben éreztem meg azt a fajta örömzenélést, mely adni tudott a muzsika által, mint kívülálló hallgatónak is.

Valahol úgy érzem ez feladata is, ha nem teljesen célja az alkotói produktumnak: megmutatni és ehhez a mélységhez csábítani az eleinte közömbös nézőt, hogy végül belehullva maga is gyönyör teli részese, alkotója lehessen a művészetnek. Mindaz, ami ettől taszít, azt akadálynak, kerékkötőnek, egy bibliai szöveg szerint „kárnak és szemétnek” ítélem.
Egy másik irodalmi oldalon regisztrált professzor érkezése és jelenléte sarkallt arra, hogy átgondoljam viszonyomat magam és mások művészetéhez. Habár az indulási pont közös, ugyanazokat a nyelvi elemeket, hangokat, szüneteket, levegővételt használhatjuk mindannyian, a végül közreadott végtermék mégis jelentősen eltér.

Születnünk kell-e erre, vagy tanulható? Azt gondolom, nem árt az anyatejjel szívott érzékenység, de tiszta elhivatottság és a szorgalom beteljesítheti a vágyat: hogy örömmel /fájdalommal (érzésekkel) közölhessünk és az másokban hasonló vagy épp ellentétes (de érzelmi) hatást váltson ki.

Ha van belül valami, az sokkal szerencsésebb helyzet, mintha nincs, ugyanis ekkor elég a formát megtanulni és artikulálni, míg egyébként hiába a tanulás. De maga a művésszé válásra való elhatározottság is öngerjesztő folyamatként létrehoz belül valamit, melyet jól ápolgatva felfedezheti magában a tisztelt palánta a fejlődést, és az addig rejtett készségek kibontakozását. Ezért, ha javasolhatom, a tanulás a legjobb módszer arra, hogy kitörjünk a (megint csak nem rossz értelemben vett) közönségesség kényelmes mocsarából.

A magam példájával járhatok elöl: igaz, középszerűnek tartom a kifejezési módomat, sekélyesnek a szókincsemet, általános alattinak a tudásomat, mégis igyekszem nap, mint nap írni valamit, tornáztatni fáradt kisagyamat, örülni egyet a fűszál növekedésének mikéntjén. (ha elolvasnak tőlem valamit, abban pont így leírtam már ezt). Egyesek félnek: ” én nem tudok írni”, mások azt mondják: „mit írhatnék, semmi sem jut eszembe? ”. Fogadják el, hogy az írás igény, mely nincs és lett – feltámad! Olvasva buzdító szavaimat, meg fogják szeretni az írást! Akár a kisdiák azt az izgalmat, amit az első iskolai órán él át, mikor először odakanyarítja a nagy „Á” betűt. Mondom, többek lesznek általa! Megmozgatja szépen az eddig tv-sorozatokkal, mobiltelefon-alkalmazásokkal jóllakott tekervényeiket és rávezeti arra Önöket hölgyeim és uraim, hogy a valóság az, amit a két kezükkel és a saját fejükkel létrehoznak. Ha szeméttel táplálkoznak, akkor ez a szemét fog kijönni a szájukon és az ízlés(telenség) eikben, ha patakvizet isznak, meggyógyulnak és maguk is tisztán látják majd, mit kell tenniük azután.

A művészet ott kezdődik, hogy elkezdünk foglalkozni vele. Ez az időtöltés aztán ópium módjára kívánni fogja a tartós fogyasztást. Ne erőltessék, csak olyat fogyasszanak elsőre, amit kívánnak: szép lírai költészetet, magyar klasszikusokat: Radnótit, Arany Jánost, József Attilát, vagy hallgassanak kabarét, jussanak el egy színházba. Eleinte elég az is, ha rokonterületet böngésznek: pl, szép házak kiadványt, Art portálokat. És írjanak egy egyszerű 4 soros versikét valamiről, vagy vázoljanak fel egy tornyot, kockát, emberi arcot.

Szeretném azt hinni, hogy nagyon sok szunnyadó lélek van, aki egy ilyen lökésre vár, hogy a holnapot egy másik emberként kezdje már, tele reményekkel és célokkal.

Amikor azt mondom Önöknek-nektek, hogy nincs miért halogatni a felébredést saját új, tudatosabban élt életedbe, akkor joggal haragudhatok, ha közületek valaki visszafordulva a meleg takaró paplana alá, csupán annyit mond: „haggyá má békén! ” és meg sem próbálja, amiről beszéltem.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Blog
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 330
Regisztrált: 1
Kereső robot: 33
Összes: 364
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2577 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz