Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúszavak – harmadik vers

, 396 olvasás, zsoloo , 5 hozzászólás

Sajgó lélek

… igen, a mosatlan ruháimat is,
és a pincéből a kerékpárt,
meg a diplomatablót,
az öt évig megőrzendőt, tudod,
és minden lomos szatyort…

viszem magammal, elkísér,
lélekcsend, vár, nyugodni tér,
szavak halomban, kivágott berek
fáj a hiány, hogy nem szerethetek.

…. a kulcsot is a mobillal,
várj, letöltöm a számokat,
a számlákat elrendezzük…
természetesen, minél előbb,
a fúrógép marad…

Hova szállingóznak az évek,
nem tudom, mi fájt kedves szívének,
már nem tudom…
csak a köröket futom rendületlenül..

Autóban a slusszkulcs,
indítózni nem akar a kéz,
az emeleti ablak felé
visszabámul bután
hátha., hátha kinéz..,

de csak az ágra száll árva madárka,
csipeget kicsit, verdes szárnya,
aztán gondol egyet, tovareppen,
s ott maradok egyedül, hidegben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 39
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Pekka


Page generated in 0.0704 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz