Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mégis 2

, 172 olvasás, Venger_Debs , 6 hozzászólás

Sajgó lélek

és mégis mindig újra
elcsavarod a fejem
bármennyire haragszom
bármeddig is tart ki sértődöttségem
ha végül összeszeded jobbik önmagad
és ostromra indulsz
társas magányom fellegvára ellen
alkalmilag újból leveszel a lábamról
felolvasztod jég-énemet
elgyengíted sértettségemet
mely jogosnak érzetten
távol tart ölelő karomtól
néha túlságosan is
hosszú ideig fagyasztva
köztünk a pangó légteret

nem tudom mi az benned
megfoghatatlan mágnesmag
melyet az én középpontomra
kalibráltak egy földöntúli gyárban
húzd meg-ereszd meg fogantyú
amely mindig visszaránt
amikor hűlőfélben távolodom
a körülötted megtett elliptikus pályámon
ahogy nemtörődöm módon mellőzve
érzelmi légszomjamat
elvárod a hódolatom
mint akinek természettől fogva
jár az odaadás
a lángoló szerelem

öntudatlan közönyöddel
figyelmetlen elefántként
törtetve lelkem porcelánboltjában
újra és újra elkoptatod
magamra erőltetett türelmemet
kihasználod hamu alatt fel-felpislákoló
maradék reményeimet
kifosztod bizalmamat
tetszhalottá döngölöd valaha
életerős hitemet
melyet kivételes szerelmünkbe vetettem
lelkem kincseit elédbe terítve
jöttem hozzád szeretni
s te nem érted
nem értékeled

el sem hiszed mennyire bántasz
szerelmem igazgyöngyén
taposol tudatlanul
értetlen következetességgel
ártatlanul ártasz
vétlenül vétkezel ellenem
megszürkült szavakban kinyilvánított
szerelmed égisze alatt üres ígéreteket
potyogtatsz ölembe
felhúzott falaim önvédelmi rendszerével
tartalak távol ilyenkor
lőréseim nyílnak csak feléd
hogy védekezésképpen támadhassalak
hátha észreveszed
mellőzésed okozta sebeimet

nem látunk egymás lelkébe
ilyenkor már rég
a köztünk dúló csata hevében
elfeledtük már a hadüzenetet
könnyünket vérünket hullajtjuk
a párkapcsolat harcmezején
ám nem egymással vállvetve küzdünk
magunkért és egymásért
hanem két ellentétes oldalon állva
vagdalkozunk elvakult elszántsággal
feledve szerelmet szövetséget
mindent mi összeköt
és mégis mindezek ellenére
ott van benned az a valami
ami újra és újra
​hozzád hódít karjaidba vonz
bármekkora fájdalmat is okoztál

mégis

mindig

újra

a tiéd vagyok


még

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Venger_Debs
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 26
Jelenlévők:
 · Kavics


Page generated in 0.0584 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz