Édesapámnak
Mikor túl sós volt a könny,
végig imádkoztam minden utat,
mormoltam magamban
ezerszer ismételve neved…,
az útszéli búzavirágot, akkor
tettem el emlékbe neked;
Mások közönye felemésztett,
a hidegen kék-zöld fények
cseppnyi reményt sem hagytak,
temettem nyáron őszt, tavaszt, telet…,
azt az útszéli búzavirágot
tettem el emlékbe neked;
Nyolcvanhat éved csikócsengő,
tél-tavasz-nyárból őszbe zengő,
ha Édes tartja kezében a kezed,
Ő az erős, s Te csodálod az eget…,
azt az útszéli búzavirágot
én tettem el emlékbe neked;
Álomszép anyám csillagszeme,
ha túl sok könny marta,
magamban imádkoztam vele:
Tartson meg Téged az Ég,
mert az az útszéli búzavirág
ma is csak érted, miattad kék!
Megjegyzés: 2017. október 10.