/A disznó, mit a hentes feldarabolt,
előtte mindig mócsingos dara volt.
Lehet, hogy nem sejted most még:
az élet egy rakás moslék... /
Fekete éjjele nappala,
lelkében tátong a magány.
Kiszámítható, mint egy pala.
Íme a "csúnya dagadt lány..."
Apja síron túli árnyalak.
Meg nem érthetik fájdalmát.
Mint egy eldobható kártyalap,
képzi csúfságok alanyát...
Megeszik ő még egy pár pitét.
Így fullad bele a bajba...
Lelkét ezer holló tépi szét,
miközben nevetnek rajta.
Fekete éjjele nappala,
lelkében tátong a magány
Kiszámítható, mint egy pala.
Csak sír a "csúnya dagadt lány..."
Ronda, rút, dagadt, depis tehén...
Ilyen szavak verik folyton.
A fény megtörik könnyes szemén,
tekintete az égbolton.
Kötelet vesz, készül a hurok...
Te tetted, sebet ejtettél!
Bántó szavad, égető szurok.
Miattad feszül a kötél.
/Ez a világ kiábrándító,
nincs más választás csak a bitó... /