Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Isten egy szadista

, 246 olvasás, efmint , 11 hozzászólás

Elmélkedés

Isten egy szadista. Ül a kozmikus vetítőtermében és nézi, ahogy egyik lábadról a másikra ugrálsz, közben pedig akkorákat nevet, hogy belefájdul a hasa. Al Pacino, Örgöd ügyvédje, ugye?

A keresztények meg úgy tartják, hogy Isten és Ördög, ők hadvezérek, dicsőséges uralkodók, folyamatos konstans küzdelemben a lelkekért. Az élet háborús övezet, nincsenek pártatlanok, nincsenek semleges zónák. A spirituális világban nincs olyan, hogy Svájc.

Szóval mindenhol ott van Isten, mindenhol ott van az Ördög. De hol vagyok Én?
Már a kérdés is bűn, önimádat, blaszfémia.

Minden kérdést, minden választ, minden apró örömöt, katartikus boldogságot lelkiismeretfurdalás követ. Az élet a megbánás és a bűntudat folytonossága.

Vannak olyanok, akik pedig azt mondják, hogy igenis szugeráld magad a tudatos boldogságra. Ha zöldre várva éppen mellettük állsz a járdán és azt mondod de szar napunk van, szúrós tekintettél rád néznek, majd rád rivallnak, hogy maximum csak neked, haver! Aura-gyilkosnak bélyegeznek és egy tolvonással kihúzzák a neved az élet könyvéből. A fogékony-lelkeknek viszont játékokat tanítanak, hogy közelebb kerülhessenek az univerzális örömhöz. Szerintem viszont hamis próféták, akik óvodásnak nézik a másokat és láthatatlan jeleket rajzolnak a homlokukra.

Bizony mondom néked, hogy majd a könnyeiddel fizetsz és kemény valutával azért, hogy megáshasd a saját sírodat. Olyan jól öltözött katonák ők, aki azért jöttek, hogy tökéletesen összezavarjanak. Legvégül ezt ők is megértik. Képtelenség hasonlítani az illúziójukra, ezért belebetegedsz a tehetetlenségbe és az akarásba. Legvégül pedig ők is belebetegednek.

A tudatosság illúziója átok, mint ahogy a haladásé is az.

Ha lehet, én inkább olyan akarok lenni, mint egy kikopott hippokratészi-eskü. Tudom, hogy nem tudok segíteni és azt is tudom, hogy nem akarok ártani. Bármilyen nehéz is egy helyben egyensúlyozni, nem érdekel. Nem érdekel az előre, sem pedig a hátra. Nem akarok folytonos mozgásban lenni, csak melletted.

Ahogy mondtam, egy helyben akarok állni, melletted mint tökéletesen elfogadott unalom. Úgy akarok belenézni a mélységbe, hogy a mélység nem néz vissza rám. Minden terv, karrier, akarás és küzdelem csak elfecsérelt idő. Messzire kerüljön tőlem. Azokkal akarok csövezni, akiknél megállt az idő.

Isten valójában nem szadista, csak a kifinomult, megunhatatlan nyugalom. A végtelen semmi, ahol nincsenek kérdések.


Megjegyzés: 2017.12.07.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Jegyzet
· Írta: efmint
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 2
Kereső robot: 10
Összes: 24
Jelenlévők:
 · boszorka
 · GoldDrag


Page generated in 0.0253 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz