Feneketlen kútnak
vizéből ne igyál,
ne igyál, te leány,
megbánod, de meg ám!
Feneketlen kútnak
vizéből ittam én,
szerelembe estem -
szerelem, szerelem,
feneketlen verem!
Eszem elvesztettem,
feneketlen bánat
takarja életem...
Megmondtam, te leány,
vizéből ne igyál!
Vizéből hogy ittál:
szerelmeden halál.
Istenem, istenem,
mi lesz mostan velem
feneketlen, sötét
szerelemveremben?
Bánat ül szívemen,
egész életemen -
boldog hogy lehetnék?
Szerelem, szerelem...
Feneketlen kútnak
feneketlen vize
sötét szerelemnek
poklába viszen le.
Ha ittál belőle -
szerencsétlen szívű -
fekete lesz lelked,
éjfekete színű.
Szerelmedet halál
keríti markába,
elhervad, elszikkad
életed virága.