Navigáció


RSS: összes ·




Blog: És mellettem állsz

, 399 olvasás, nagytamás , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Kifelé menet a lépcsőházból, kielégülve. Zenét hallottam, egy utcazenész zenélt a lépcsőházban, meglepődtem, hogy éppen ott van. Dobtam neki egy százast, erre a zenész eltűnt, mintha ott sem lett volna. A lépcsőház is eltűnt, egy réten álltam, a fű zöld volt, ott volt egy lombos fa nem messze tőlem.
Lehunytam a szemeim, éreztem, hogy a testemhez ér egy kéz. Simogatott engem. Tudtam a tudatom mélyén, hogy a nemrég bevett cucc kezd el hatni és egy álomvilágban vagyok, nagyon jól esett a simogatás.

Felébredtem az álomból, s egy szeméttelepen ki voltam dobva, mint egy szemét. Talán napok óta nem voltam már magamnál, a ruhám tiszta vér volt és éhes voltam. Elhatároztam, hogy szakítok régi önmagammal és új életet kezdek, nem megyek több kurvához és nem szedek semmi cuccot. Ennyi egy új élet. Barátom meg van róla győződve, hogy létezik lélekvándorlás és tapasztalni jövünk ide, és fogjuk fel, hogy a rossz is tapasztalás, vagyis hasznos dolog. Ezek a barátom gondolatai, nem az enyémek. Én egyszer élek csak, nem hiszek a lélekvándorlásban. Felálltam, kiegyenesedtem mint a neander-völgyi előember és lassan sétáltam a város felé. Néztem a házakat, az utcákat, ebben a házban is voltam egy hölgynél, ott is, mindenhol, csupa emlék ez a hely.
Vettem egy fagyit, végül is nyár van. Élvezzük a nyarat. Fütyültem a szembe jövő nőknek, megláttam magam a kirakatban, a ruhám makulátlanul tiszta volt, a hajam rendezett, egy kígyóbőr táska volt a kezemben, ami valahol jobb mint egy mesterségesen előállított anyag. Olyan voltam a kirakatban, mint akinek több diplomája van és drága autója, hirtelen benyúltam a zsebembe, ott volt egy kocsikulcs.
Odaléptem egy luxus autóhoz és viccből bele próbáltam a kulcsot, az ajtó rögtön kinyílt, a hátsó ülésen az én fényképeim voltak, nyaralás képek, ahogy Floridában szép nők társaságában napozok. Beültem az autóba, elindultam.
- Merre megyünk? - kérdezte egy női hang.
Hátranéztem, egy meztelen nő ült a hátsó ülésen, mosolygott rám, gyönyörű volt.
Belenéztem a visszapillantó tükörbe, a nő eltűnt, láttam ahogy eltűnik.
Megálltam egy luxusvilla előtt, kiszálltam az autóból, hordárok jöttek oda és kinyitották az ajtót, én kiszálltam, és tudtam, hogy a pokolban vagyok. Később rájöttem, hogy egy olyan dimenzióban vagyok, ahol teremteni a tudok a gondolataimmal, valahogy átcsúsztam oda. Végülis mindig, mindenhol ez van, önmagunk teremtünk saját magunk számára valóságot. Combfixes, tűsarkú cipős, nagy mellű cicákat láttam, akik rám vártak.
Később sétáltam egy erdőben, élveztem az erdő illatát, hallhattam a madárcsicsergést. Gyerekkorom emlékei idéződtek fel, apukámmal sétáltam az erdőben. Talán apu is itt van valahol. Jó lesz vele találkozni, de akkor itt vannak a régi barátnők is, mindenki itt van aki kedves nekem. Ilyen gondolatokkal sétáltam az erdőben.
– Lehetnék Robin Hood - gondoltam.
– Vagy valaki más – mondta apu, és igen, ott állt mellettem, na akkor kivirágzott minden és erős lettem, és tudod ha melletted áll akit szeretsz, akkor szép és jó minden.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Blog
· Írta: nagytamás
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 67
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 91
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0799 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz