Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Bűn

, 54 olvasás, kalevalafal , 2 hozzászólás

Gondolat

A világ, az élet, a korom,
Ott nyugszik zöld rétű dombokon.
Virágok illatát már nem érezhetem.
Az egész szörnyű világ ott nyugszik lelkemben.

Míg fekszem rétek rejtekében,
a testem már nem, de lelkem fent él a fellegekben.

Fény már nem érintheti arcomat.
Többé nem látok mosolygós arcokat.
Föld takarja el testem örök időkre.
Elvinnék minden tudást, mit senki se keresne.

Ott megtaláljátok magatokat s éreztek majd, ha bejárjátok a dombokat.
Síromat meg nem találjátok, mert az ott van, ahol a bűnt írtátok.
A bűnt, mely embereket temet el, s népeket emel fel.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: kalevalafal
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 49
Regisztrált: 5
Kereső robot: 63
Összes: 117
Jelenlévők:
 · BranwenSlayne
 · kismeszoly
 · Kránitz Laura
 · marisom
 · turzoimre


Page generated in 0.0818 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz