Navigáció


RSS: összes ·




Vers: örökségeim

, 125 olvasás, Kosztolányi Mária , 15 hozzászólás

Karácsony

tél volt akkor is szél fújt hó esett
Nagyapám kucsmáján fehérlett a hideg
megült bajuszán a lehelet bársonya
én voltam vagy a tél ki mosolyt csalt oda
kétszer melegedtem mondta nevetve
és kisbaltáját a sarokba tette

örökségem lett az erdő és az élet
melyek nélküle csendesen kevések

de ha néha érzem a főrészpor illatát
tűzhelyünket látom
és hallom halk szavát

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Karácsony
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 49
Regisztrált: 5
Kereső robot: 64
Összes: 118
Jelenlévők:
 · BranwenSlayne
 · kismeszoly
 · Kránitz Laura
 · marisom
 · turzoimre


Page generated in 0.1141 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz