Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kontrasztok

, 154 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Leng a felhő, lengedez,
odafönt az égen,
délen feketék fürödnek
a fényben.

Én nem lakom délen, sem
északon
de ameddig akarok, fürdhetek
a napon.

Vihar készül, meneküljön,
aki tud,
vesszen, aki gyávaságból
messze fut!

Én nem megyek, Erdély az én
otthonom,
fenyeget az erős vihar:
sajnálom!

Egyszer a nagy vihar
lassan elmúlt,
a Nap minden fénye
Erdélyre hullt.

Lett belőle egy olyan szép
Tündérkert,
melyet Erdély még soha
nem ismert.

Szenvedett eleget, mindig
ok nélkül,
mindazért a két fél végre
szembesült.

Kinek lett igaza, az
nyílt titok:
vesztes csak az lehet, aki ide
vándorolt!

Forró fényben feketék
a négerek,
friss gyümölcsöt: egyebet ők
nem esznek.

Még a vízből is kevés van,
igencsak:
izzadva a farmereknek
dolgoznak.

A fővárost keresik itt,
minálunk,
mert ott van a gazdasági
központunk.

Gazdasági, kulturális:
egyaránt,
bízunk benne, hogy szép napok
varnak ránk!

Emberséget követelünk
magunknak,
kedvelői vagyunk a
népdaloknak.

Anyánk nyelvét tudatosan
ápoljuk:
lehetővé teszi a mi
kormányunk.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 213
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.8062 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz