Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Dédi

, 401 olvasás, Aevie , 31 hozzászólás

Felnőtteknek

Elhatároztam, hogy akármilyen katasztrofális is volt a 2017, dacára minden tragédiának, én azért összekapom magam, és mindent megteszek azért, hogy az év végi ünnepek tökéletesen sikerüljenek. Listát írtam a tennivalókról, háromszáztíz oldal lett… A4!!!! Szóval inkább erősen elgondolkoztam azon, hogy regénynek jobb lenne, mert ennyi mindenre képtelen leszek. És ettől merőben elkedvetlenedtem, mert a tökéletesség nem alkuképes! Nem! Mindent, vagy semmit! Tehát összekaptam magam, és nekiálltam… Na, nem a listának, hanem a piálásnak. Ráértem, na.
De volt valami, amiben nem zavart a teljesség igénytelensége. Mi másra is gondolhatna karácsony közeledtével az ember leánya, mint a családra? Hát, a meghatódottság könnyeivel ugyan nem... de talán elég részeg voltam már ahhoz, hogy felemeljem a telefont, és felhívjam a dédimet…

A dédimről annyit kell tudni, hogy süket, mint a nagy ágyú, vak, béna, ám nem néma! Nem-nem! A dédi, ha egyszer elkezdi, le se lehet lőni! Már próbáltam, igen-igen, mert elcibált egy dzsigolo ügyvédhez még amikor nem volt béna, és aláíratta velem is a végrendeletét, hogy lelövöm, ha megéri a százat. Persze, hogy aláírtam! A ember leánya bármit megtesz a család boldogságáért! Meg hát, hogy érné már meg a százat?! Cukorbeteg, bélbeteg, szívbeteg, tüdőbeteg, vesebeteg... Jaj, nem folytatom, mert az meg hatszáz oldal lenne, de a lényeg, hogy amit még fontos tudni a dédiről, hogy öreg. Nagyon vén! Jövőre lesz száznégy.
Szóval néha felhívom. Karácsonykor mondjuk. Ja, és ha eléggé részeg vagyok hozzá.

És ezennel minden nagyon furcsa volt. Ahelyett, hogy rám zúdította volna az öreges hülyeségeit, azt akarta, hogy én meséljek, hát, én meg vicces kedvem lévén, úgy voltam vele, hogy jól van, mesélek én. Van mit! Meg hát, gondoltam, hogy ha ennyire kifogyott a szuflából, talán békén hagy a lövöldözéssel, ugyanis a bíróságon állíttatott elő a nyanya, hogy teljesítsem a végakaratát. Súlyos pénzbírságot kell fizetnem ezért minden évben, amikor nem teszem. Ilyen a törvény.

- Na, dédi, kurva fasza volt ez az év is. Sikerült lejönnöm a kokóról, úgyhogy sajnos idén nem tudok cuccos sütit küldeni krampuszos dobozban. A Mikulás sajnálja is nagyon, mert úgy betépsz tőle, hogy cowgirlként pörögsz az aszott farkán. Most ezért gondolom, most én leszek a helyettesed, józanul amúgy szét nem nyitnád a combodat senkinek, mondjuk ebben hasonlítunk.
- Kislányom, egy szavadat sem értem.
- Jaj, öreglány, mert már ötven éve lófaszt se hallasz, tudod, felrobbant a fejed mellett egész véletlenül az a gázkeverék. Meggyóntam már, tudod, az Isten már megbocsátott rég, akkor nagyon kellett volna az örökség, a pénzed, de megúsztad azt is. Megsüketültél, na és. Én meg azóta is csóró vagyok, de legalább szent.
Ja, és emlékszel, amikor leestél a létráról? Na, akkor abortuszra kellett a zsé. Azt is megúsztad, ezért kellett megellenem a Kispetrát. Jól van, ha érdekel, az állam gondoskodik róla. Azért van az állam.
- Kislány?
- Tessék? Na, átvennéd a szót? Jó, mert akkor félreteszem a kagylót, aztán megyek a dolgomra. Épp a házibácsit kéne leszopnom, nem szereti, ha kések a lakbérrel. Ja, mert fizethetek paypassal is képzeld, ahogy ő hívja a pápás szerepjátékot. Látod, dédi, micsoda jó keresztényt neveltél belőlem?! Oltárira tolom az egyházi cuccokat ám! Csomó kereszt alakú bélyeget árulok a templomkertbe a hajléktalanoknak. Bár inkább csak a pénzüket veszem el, az angyalport én nyalom el. Csakis az ő egészségük védelmében!
Hé, dédi! Kipurcantál már? Vagy mi ez a kusu? Fura vagy nyanya. Jaj, most jut eszembe, ha most patkolsz el nekem, feldarabollak, és megetetlek a házibácsi Cézárjával, mert én most honnan szedjek lóvét temetésre? Drága ám az! Posszantál volna meg még a válság előtt. Akkor még elég szűk volt a micsodám, vittek mint a cukrot, de most már… Kezdek én is összeaszni. Biztos érted, miről beszélek. A Mikulás is csak azért toligál, mert heresérve van, vagy mije, szélesben is súrlódik, na.
- Hogy?
- Na, jól van. Élsz még. Cézár éhes marad, basszameg. Jó kutya ez, dédi, itt minden gengszer azzal etet. Elő fogják léptetni, nem eszik ám meg minden elhajtott magzatot! Ez már kikupálódott gengszer kutya! Csak a fejesek ízlenek neki!
- Miről hadoválsz, angyalkám?
- Jaj, dédi, ötven éve mondta az orvos, hogy hallókészüléket kellene hordanod, akkor nem értetlenkednél itt!
- Tegnap tették a fülembe… Minden szavadat kristály tisztán hallottam…
- Jézus, dédi, én csak vicceltem! Szórakoztam egy kicsit, azt hittem, hogy semmit sem hallasz… Én amúgy jó ember vagyok ám! Vagyis író vagyok, dédi! Szóval ez csak egy kis fricska! Dédi? Dédi, ott vagy? Dédi, rosszul vagy? Te hörögsz? Kapsz levegőt, dédi?!?! DÉDI!!! Csak vicceltem!!!


Megjegyzés: a furcsa ízű, színű (és hatású) karácsonyi habcsók emlékére

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Novella
· Írta: Aevie
· Jóváhagyta: Syringa

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 3
Kereső robot: 59
Összes: 93
Jelenlévők:
 · Gál András Andor
 · Romuald
 · SunVice


Page generated in 0.0475 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz