néha csak a
Face-en át akarom látni az életet.
fényképeket, felvételeket figyelni.
csak úgy figyelni.
figyelni a dolgok megrendezett menetét.
figyelni másokat.
figyelni a másokat.
rabja vagyok az üzenőfalnak.
görgetek, görgetek
és csak görgetek lefelé:
bejelentkezések,
családi fényképek,
bulik, csajok, kigyúrt
srácok, szilikon szájak,
bölcseletek, iskolák,
győzelmek, veszteségek,
rúzsfoltok, alsógatyák,
kapcsolatok, szakítások,
hirdetések, mozgalmak,
csoportok, kannibálok,
jó seggek,
rossz seggek,
seggek.
de mégis
minden olyan tökéletes.
én
irigylem ezt a rózsaszín masszát,
amiért annyira életszagú, amennyire
én nem.
irigylem a cuki arcú kutyákat,
akik még csak be se szarnak
- de ha be is, az is annyira életszagú
amennyire én nem-
a lakásomban
fekszem az ágyamon
ahol kutyám sincs
és bámészkodom a Face-en.
minden nap görgetek lefelé.
képzeletben leélem az életet,
a másokét.
Megjegyzés: 2017. 11. 24.
Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 0
Kereső robot: 37 
Összes: 98
Jelenlévők:
