Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Onlány

, 215 olvasás, Ágoston Etelka , 10 hozzászólás

Ezek vagyunk

Életed egy nagy szemétdomb,
egy korhadó fa, amin nem nő már lomb
szomorkás keselyűmadár,
ki saját dögjét falatozni jár
vissza a másvilágról.
Lehetsz bár menő tag,
és élhetsz bárhol,
a mocsok a szenny
ellep, bepácol,
kéjesen szivárog rostjaid közé.
Talentum vagy, de
ha nem teszed közzé
nem létezel.
S bár minden lájktól
elélvezel,
mégsem lesz
szebb a reggeled
Ki kell hogy rakd még
a seggedet is
az online-szeretetkereső
egyéniségtemető
plénumnak, hogy elismerjenek.
De a tükörben miben szelfizel
nagyanyád szelleme befigyel.
s nézi fátyolos szemekkel,
hogy minden egyes szereppel
kevesebb leszel.
Mosolyod is csak szerepel,
nincs benne fény
Ez szomorú tény,
de te népszerűségre törekszel
Mondják is; semmit nem öregszel,
minden fotódon szebb leszel
De míg kamerádban pixelekkel,
epédben már kövekkel
gazdagodsz, hisz belülről mar a méreg,
mert mindig sok, bármit is mutasson a mérleg,
túl vékony a szád és kerek a térded,
nem elég a pénz és nincs kondi-bérlet.
a másiknak jobb van,
s te kevesebbnek érzed magad
A kirakat-öröm legbelül harag.
Fel kellene már ébredj!
Elkerülni a csúfos véget,
S nem kommentekkel magasztalni a napot,
mit az Isten arra adott volna, hogy élvezd.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Ágoston Etelka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 25
Jelenlévők:
 · gszabo
 · kicsirigo
 · kisssp


Page generated in 0.0229 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz