Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Házának ablakai kifelé néznek a világ falaiból

, 221 olvasás, bbbbb , 9 hozzászólás

Sajgó lélek

(ahol)
rozzant akol vagyok
meg-roppant mester gerenda
a palló alá rejtve
szénbánya mélységgel

állok a gödör emésztő peremén
várom ki lök meg
szirtfoknyi imbolygás szélén
lábujjhegyen várom ki
(a könnyem csordul)
ki taszít bele
zuhanok az örvénylő tűztengerbe
tölcsér szabdal tűzifát
köztünk a pokol-deszkák

rése enged át meg át
jár a szél apró favágóként
mint én az erdő szélén
köszörült sziklatrónján

ül bennem hasogat fel
zúdul az eső egy barát
hamvadó hangja pendít
izzó folyékony avas gerincet

láncol a fésű dúr(t) moll(t)
alám gomolyog
a szürke pernye-ködpárna
hímzett neved

marokba szorítva metszi
a szögeket – én magam
verem-be – haj(l) ítom –
magamba!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: bbbbb
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 21
Jelenlévők:
 · Romuald


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz