Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Apám útja elé

, 189 olvasás, Menda , 3 hozzászólás

Sajgó lélek

Mivé lettél te erős fa,
törzsed régen derékba tört,
lehajlik kezed, mint a kopasz ág,
pozsgás leveleid elhulltak már,
pörgő agysejtjeid elhalva pihennek,
kérdésem nem hallod harmadjára sem,
emlékek hada nem bánt már téged,
elég a napnak a maga baja,
szükségleteid nullára redukálódtak,
az élet dolgai számodra elfogytak,
ösztönöd ami hajtja a szívedet,
lassan és csendesen elveszted,
elcsitulni vágysz, mint a zajos este,
szíved dobogása is halkul egyre,
szemed csillogását homály fedi,
szád az ételt már nem kedveli,
féled mi ezután következik,
de légy bátor Apa, a kapu már nyitva,
sajnos egyedül kell átmenni rajta,
de ígérem veled leszek,
egyszer majd odafenn…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Menda
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 4
Kereső robot: 10
Összes: 32
Jelenlévők:
 · MetalRaven
 · Öreg
 · PiaNista
 · Ravain


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz