Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Spirál

, 195 olvasás, Ágoston Etelka , 8 hozzászólás

Gondolat

Ugyanabba a mederbe lépek
újra meg újra,
taposok térdig az iszapban
A tér csak forog önmagán körbe.
Az idő kereke kikattan
egyszer csak hirtelen, és széttöri határait.
Nincsenek napok és nincsenek évek,
csak végtelen másodpercek
sorakoznak a kapum előtt,
hogy becsengessenek és kacagva
szembeköpjenek
Törött tükröm szilánkjait
szórják a retinámra.
De nem látok mást,
csak a történések
végtelen suhogását a
köröttem kavargó élet-örvényben.
S önkéntelen
ugyanazt a kabátot akasztom le a fogasról
ha kilépek a mindennapok viharába.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Ágoston Etelka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 31
Jelenlévők:
 · boszorka
 · gszabo


Page generated in 0.0566 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz