Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Úgy

, 310 olvasás, gyemant , 2 hozzászólás

Gondolat

bújkálnék még ma is
a domboldali ösvény bokrai mögé,
meg várnám kiáltson,
hogy hallhassam hangját,
de az avult időn át
csak néma csend ül,
a fény sem nevet,
s a szélnek sincs kedve
borzolni
az ősz hullajtotta sárga falevelet.
Elsuhanó élet,
ládd téged kérdezlek
szemem miért is könnyes?
Anyám biza,
a legkedvesebb, már régóta nem keres.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: gyemant
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 341
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2678 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz