Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Segélykiáltás

, 385 olvasás, zsoloo , 3 hozzászólás

Segélykiáltás

Terjed a sötét,
pusztítva jövőt, jelent
harapódzik előre,
kihűlőben a szerelem.
Széthullva elrothad a Nap,
alvadt, fekete vére
millió közönybe ragad.

A móló végén
világító toronyként állok,
árbócos arany-fekete
hajóknak jelül:
nem vár rátok e világ,
de álomba szenderül,
ha nem jöttök menteni!

„Save Our Souls”-
a távíró reszketve rezeg,
elsüllyed világunk,
barbár imába hempered’.
Valaha voltunk,
„holt nyelvünk belepte feledés”-
ne ez legyen sorsunk!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Segélykiáltás
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 28
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 43
Jelenlévők:
 · arttur
 · Csontos


Page generated in 0.0444 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz