Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Novemberi fény

, 194 olvasás, Ágoston Etelka , 12 hozzászólás

Elmélkedés

Ragyogott ma a nap,
ahogy a főútra térek
Hirtelen kibontotta szárnyait
a begubózni készülő lélek
… Nem lesz sok ilyen már áprilisig, félek.

Úrrá lett rajtam a vágy,
hogy élni kell még kicsit
meghúzni az idő vészfékjét
s hallgatni ahogy visít

Vettem egy sört,
elhitetve magammal a nyarat
Aztán végiglejtettem miniben a téren,
s megpihentem a kopasz fák alatt

Ibolyát kerestem a fűben
és neszező bogarat
csókra tartottam oda arcomat
a tündöklő szombatnak

Hazug bohócként játszottam
De annyira jó volt!
Szépnek éreztem magam.
A szél is nekem bókolt

Kétségbeesve kapaszkodtam
Az utolsó napsugárba
Akartam hogy szeressen még;
én hideg lelkű árva

Kértem hogy maradjon,
drogosként szívtam magamba a fényt,
Hazudjon fülembe szépeket,
ne vegye el tőlem a reményt!

De tudtam hogy elhagy
Kérdeztem is; miért?
Mért kecsegtet ha vége lesz?
Egy röpke légyottért?

Bölcs volt a válasz;
okos is nem csak szép a világ
Hervadás nélkül, - mondta
nem nyílhat újabb virág

Ha mindig tavasz lenne,
nem várnánk oly nagyon
Mennie kell, - szólt szelíden
Menjen akkor, hagyom…

Megértettem; ha mindig itt lenne,
mire’ a vágy s a beteljesülés?
Katarzis nélkül üres,
hiábavaló a létezés.

Azért kell ma keseregnünk,
hogy holnap boldogabbak legyünk
A körforgás az élet része, szintígy
át kell adni majd a helyünk.

Hogy virág nőjön belőlünk,
melyben egy késő őszi nap
gyönyörködik valaki
a kopasz fák alatt…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Ágoston Etelka
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 30
Jelenlévők:
 · boszorka
 · gszabo
 · zitaolah


Page generated in 0.0529 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz