Navigáció


RSS: összes ·




Vers: November, így szeretlek!

, 316 olvasás, zsoloo , 9 hozzászólás

Természet

Nem leszel mostoha. Mégsem.
Részem lettél te is.
Emlékeztetsz a nyárra,
bolond hát, ki nem kívánja
csonttörő fagyod derében
emlékét idézni.

Szeretlek téged,
mint hegyvidéket mászni rest,
kinek csak fényképe van róla,
s messze, meleg szobából
mosolyog fenyvesre, hóra
és mondja: óh, november!

Oly jó esőd, e szurkáló, szemes,
lényegig kopasztja lelkem,
nincs girbe-gurba vadvirányos álom,
csak égtől földig egyenes,
szürke ködbe álló fák
bölcselkednek életen, halálon.

Ha nem lennél, mihez mérném
a rosszat, s kellemetlent?
folyvást derűs volna kedvem,
pedig az élet egyszer édes-mézes,
máskor meg oly sírni való rút:
tanulságos hullámvasút.

Nem leszel mostoha. Mégsem.
Döntöttem, maradj egy hónapot,
majd kezébe adlak a szikrázó télnek,
legyen övé az ítélet,
adjatok egymásnak tavaszig találkát,
aztán zengek újra szózatot!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 29

Page generated in 0.0651 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz