Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hiányhorzsoló

, 360 olvasás, mermaid , 3 hozzászólás

Hiányzol

Padláslépcső alatt múlt kuporog.
Falak résein át szökik az idő.
A hold -fáradt vándor- égi útján homok,
esetleg csillagpor. Az éjből kinő
egy fénylő gondolat: talán meg se történt.
Talán van remény. Szurokéjben erő:
sok "együtt-pillanat"
őrzi még az álmok selymét. Képe éltető.

Árnyalakod sejtem: szédült látomás.
Alattomos, hazug káprázatot érlel
minden újabb éjem... hihetnéd: csodás!
De tévedsz, és téved minden pillanatom.
Nyúlós szívfájdalom - nincs pihés jelen.
Fájdalom gurít át könnyes virradaton
Hiányod horzsolja foszló életem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Hiányzol
· Kategória: Vers
· Írta: mermaid
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 66
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 92

Page generated in 0.1018 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz