Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hozzászólóim figyelmébe

, 230 olvasás, Tollas , 5 hozzászólás

Remény

Egyedül indultam, felhős volt az ég,
olyan bús vaksötétnek nem láttam rég.
Inkább vidámnak mutatta magát,
úgy töltötte minden napját.
Magával hívta a Napot,
ne unatkozzon, s hirtelen
elsötétedett, komor lett,
és dörgött egy nagyot,
s az eső rögtön zuhogott.
Nedves időben nem kellett cipő;
mindkét lábamról leázott,
nélkülük jártam a világot.
Nagyobbrészt esőben, mert
ritkán havazott: fehérben
hoztam nagy-nagy áldozatot.
A cipő kellett, s a forint
cincogott: látott ennél
gazdagabb, szebb napot.
S amikor volt belőle sok:
meglátogattam a boltot,
vásároltam egy pár cipőt,
mert pénzt kaptam:
elegendőt!
Beállott az esős idő,
és a munkám nem ment elő,
egyszer mégis befejeztem,
s az esőt hagytam:
hadd essen!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Remény
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 9
Összes: 13

Page generated in 0.0365 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz