Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nyers

, 232 olvasás, Thalassa , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ez sótlan.
És hideg még.
Vagy nyers, nem érzem.
Majd létrejön az összes ismeretlen este,
vacsoravendégek bejáratunknál,
némán toporognak, mielőtt.
Kitakarnak imbolygó vonatárnyak,
hangja sincs az éjnek,
nincs kire várj, nincs mire várjak.

Már emészthetetlen.
Mélylila erdőben hómadár,
szárnyhegye olvadni kezdene,
ha szorítanád, ha élne,
ne így melegítsd, kérlek.
Kevés, ha nem dicséred.
Ejts metszéseket.

Nem gondolkodom, veszélyes.
Nyújtózom inkább,
túl szörnyeim arcán, márvány válladon,
mint félelmem védőbástyáin, átbukom.
Fehérre mért fekete csapások.
Megadjuk hát magunk megint.

Sókiválás homlokodon.
Messzi sínpárok tükröződnek szemedben,
amíg törölközöl.

Adj innom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Thalassa
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 14
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Kavics
 · Öreg


Page generated in 0.0381 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz