Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kávéillatú emlék

, 433 olvasás, Menda , 4 hozzászólás

Szerelem

Hányszor szavaltad nevetve
a „Hetvenötödik szonett”-et nekem,
ma a csend hangján szólsz hozzám,
csak én hallom kedves dallamát,
miközben kávéd illata száll
be szobám nyitott ablakán.

Szemed sarkában cinkos volt a fény,
hányszor kérdezted, kérek-e még?
Nem tudtad pontosan hogyan szeretem,
mégis a legfinomabbat főzted nekem,
kávéd illata köddé vált hirtelen,
elillant örökre ez a szerelem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Menda
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 219
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 248
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1518 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz