este volt s én munkába siettem
éppen a sebességhatáron
gyér forgalom s még gyérebb a fény
robotpilóta üzemmódban haladtam
váratlanul bukkant fel s cikázott elém
hiába volt a gyors reakció
nem kerülhettem el sehogy
árnyként suhant a kerekek alá
s hogy átért-e a túlpartra - nem tudom
de az a koppanás az alvázon s a hupp
fordított egyet gyomromon
bámultam a visszapillantót vakon
sehol egy suhanó árny sem tetem
mi lett vele? megmenekült vagy
áldozatlistámra elsőnek felvehetem?
gyors intenzív élmény volt - megrázott
megállni nem volt sem időm
sem idegrendszerem - mit tehetnék?
keressem az út menti fűben hemperegve
ha az úton nem fekszik kilapítva?
hajtottam tovább bennem dolgozott
az adrenalin s a lelkiismeret
nyugtatgattam magam hogy erről
szabályosan közlekedve mit sem tehetek
biztattam magam hogy sehol a hulla
bizonyára átfutott a kerekek között
de a gyomrom még mindig liftezett
s a hátamon hűlt izzadság gyöngyözött
mert mi van hogyha akaratlan
gyilkosságba hajszolt ez a jószág
valaki szereti és várja őt otthon
én meg azt sem tudom elgázoltam-e
próbáltam magammal elhitetni
hogy a négylábú megúszta simán
felugrott és tovább futott a sötétben
ezért nem láttam tetemet az úton
sok idő eltelt az eset után
beszélgettünk egyszer fiaimmal
hirtelen azt kérdi a kisebbik
gázoltam-e már el állatot
azt hiszem higgadtan sikerült
közölnöm a nemleges választ
hogyan is mondhattam volna neki
kisfiam benne van a pakliban hogy öltem
még ha távol állt is ez a szándék tőlem
és azóta is rosszul vagyok
a gondolatától ha eszembe ötlik
bár feledni tudnám azt a hangot
azt a gyomorforgató huppanást
s az azt követő bizonytalan szúrást
cserben hagytam-e egy állatot
ilyen érzés vajon gyilkosnak lenni
tudathasadásos állapot