Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Művészek

, 242 olvasás, Cselényi Péter , 0 hozzászólás

Ars poetica

Művészvilág! De szép csodás dolog!
Művész átvesz minket halál utánra.
Hosszúhajú, hosszúkörmű, boldog
arc-és lélekment deli aggastyánka.

Csontunkból épít, csontunkból szobrog.
Vérnyálammal fest a bőrömvásznára,
bordáidongitárz, koponykád: dob.
Csontunkbóltollból jő regényírása.
(Vérnyálados nagy körme! Vagy sajátja?)

A sok csonttornya közt a semmi-ködben...
örülni kell, hogy itt ilyen művész...
(Mi is mind művész, művész nemkülönben!)

Sosem verhet le semmi csontkezű vész!
senkit sem. Engem sem. Tehát őt sem.
Majd mostan én is és te is hozzá mész.




Megjegyzés: Az összes egybeírás tudatos ugyanígy a "senkit" kis kezdőbetűje.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Szonett
· Írta: Cselényi Péter
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 25
Jelenlévők:
 · Fatyol


Page generated in 0.0389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz