Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Új világ nyitogató

, 167 olvasás, eszgyé , 2 hozzászólás

Ezerszín

Mosollyal öntözé esőd a kertem,
csöndem vége végre új szavakba ér,
hogyha nem is látszik, nem is jár babér,
virágszirmokba bodorul be lelkem!

Akartam e csodát, s felé tereltem,
odaadtam játék perceit azért,
és most szívem száraz szalma módra ég,
szítani kell-kell ezt, drága szerelmem!

Áradjon az érzés, most van kinyitva,
átszüremlik ezer sugáron a vágy,
gyémántként megcsillan, szemtükröd tiszta;

mint meglelt mézére lelkem rátalált,
s lüktető nedűjét szomjasan issza,
úgy iszom a hangod minden szép szavát!


Megjegyzés: későbbi, szintén lezárult történetfonál

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: eszgyé
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 26

Page generated in 0.0403 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz