Navigáció


RSS: összes ·




Blog: Útikalauz kezdő íróknak - 8. rész: Írásra motiváló erők

, 319 olvasás, zsoloo , 1 hozzászólás

Gondolat

Ha tudnátok, mi vár rátok! El fogtok merülni ebben a csodában! Ehhez egy apró döntésre van szükség csupán. A komfortzónát elhagyva aktív cselekvésre bírni az ábrándozó képzeleteteket. Legtöbben úgy vannak vele, hogy átélik, majd hagyják lecsengeni, míg végül elvész. Történik valami, esetleg felháborodnak, vagy elárasztja őket a „mélyen igaz” érzése és azonosulnak vele, majd meglökik a kezét, szól hozzájuk a főnök, visszabillennek a való életbe. És a varázsnak vége.
A motivációt megőrizhetjük egy pici emlékkel. Hogyan? Társult érzelmekkel, a körülmények rögzítésével. … Annak a srácnak a hangja, aki közben nevetett, vagy… a csattanást követő fejvesztett zűrzavar…
Nem hagyod, hogy lejjebb kerüljön a fontossági sorban. Ez igenis konkrét fizikai erőfeszítést igénylő munka, mintha egy elmerülő fuldoklóért nyúlnál, felmegy az adrenalin és képessé leszel a lehetetlennek tűnő feladatra.
Megállapodott polgári létünk, a kényelem nem szereti, ha piszkálják, ezért kifogásokat talál ki, hogy miért is nem alkalmas a helyzet: nincs kedv, fáradtság van, sietni kell valahova, más dolog adódott…. stb.
Hát, ha így állsz hozzá, akkor nem akarlak elkeseríteni, de ebből egy esti punnyadás lesz TV nézéssel, rágcsával.
Valószínűleg nem mondták még el elégszer: ha tudnád, mi vár rád, ész nélkül dobnád el a távkapcsolót, és a rágcsát, felborítva rohannál íróasztalodhoz, mert készülőben van személyiséged legnagyszerűbb lenyomata: gondolatképed, az a pillanatnyi Te, akit lejegyzett, rögzített írásod az ódon internetes utókor számára visszaolvashatóan elment.
Save as.., ellenben Delete..
Sose tudják meg, ki voltál, miért éltél, nem ismerik meg személyed sava-borsát, hogy mik foglalkoztattak. Elveszel barátom! Az idő túlélésének egyetlen módja jegyzeteket készíteni és bedugni az örök fal réseibe, rábízni a jövőre.
Ámbár meglehet, számodra egykutya, mit gondol rólad az utókor. Küzdesz nap, mint nap, megvívod csatáidat azután reggel újra kezded. Munkásan telik el időd, körülvesznek, akik fontosak és a többi nem számít. Majd ők elmondják: Kovács Pista igazán remek ember volt, törődött a családjával, mértékletesen élt, két gyermek édesapja, gyászolják rokonai és… Ennyi elég rólad vajon?
Két szám az életedet jelképező kötöjel két oldalán?
Most azt hiszed, kötözködöm veled.
Nem. Pusztán rábírnálak arra, hogy az életedet egy teljesebb módon éld meg. Az írás rávezet arra, hogy megértsd magad. Ösztönös, kavargó érzelmeidet, kusza gondolattöredékeidet megfogalmazva bizonnyal boldogabb és bölcsebb ember leszel. Íme, ez is egy motiváció lehet.
Késő lehet a kórházi ágyon bekötve intravénásan az infúzióval számot vetni azzal, hogy hagyhattam volna egy naplót legalább magam után. A lehetőségek elröppennek hamar. Most olvasod, most dönthetsz: ezen túl figyelmes, a levelek hullására, a szembejövő mosolyára rezdülő, érzékeny lélek leszel, vagy továbbra sem érdekel, ha beparkolsz a mozgáskorlátozott helyére, hogy közelebb legyél az Ábécé-áruházhoz.
Meg sem akarom hallani, hogy te miért nem vagy alkalmas az írásra. Nyilván elbírod a tollat, tudsz keríteni üres lapot. (hangot rögzíteni, Braille rendszert használni) Kevés az olyan, aki süketnéma+vak és ráadásul mozgásképtelen is. Ha történetesen ilyen lennél, akkor is keresned kellene a kommunikáció valamilyen formáját.
Már némely X-esek is, de az Y és Z generáció tagjai között szinte minden második-harmadik tag mobiltelefon-zombi lett. Mielőtt végleg leszoknánk folyóírásról, jegyezzük meg, hogy ez a készség jóval komplexebb módon veszi igénybe az agyat, beleértve a helyesírás és szövegértés, zenei hangformálásért felelős területeit is. Sajnos ők nemcsak a folyóírásról de a hagyományos gépelésről is leszokóban vannak. Egymásnak küldött rövidülő üzeneteik minden túlzás nélkül késszúrások a szép magyar nyelv hátába. (Tisztelet az írni tudó kivételnek)
Talán motiválhat az is, hogy nem szükséges drága bérletet véve konditerembe járnod, szellemi frissességedet önállóan karban tarthatod napi csekély fél óra körmöléssel. Amíg, ha ezzel nem élsz, ennek a helyét esetleg átveszi valami idióta show műsor bámulása, ami jobb esetben is hónapokkal vethet vissza fejlődésedben.
A negatív, visszatartó erők mellett inkább szólnék arról a gyümölcsről, amit képzeleted szárnyalása nyomán a papírra hulló betű-gyöngyök sokasága jelent. Rájössz, hogy csodák léteznek. Hatalmad lesz a szavak felett, finomabb és választékosabb, bővebb lesz szókincsed. Magvetőként jársz közöttünk, és szavaid, mint magvak csírázni kezdenek az őket olvasók szívében, hasonlóan új magvak elvetésére ösztönözve őket. Téged pedig jól eső örömmel töltenek el, akár a földművest, vagy a mezőn játszó gyermeket. Hiszen megragadtál egy elillanó fonalat, a feledés ege felé szálló léggömbödet lehúztad, megmutattad nekünk. Tetszeni fog-e? Nem tudom. De elmondom, amint láttam. Ami tetszeni fog, az a szándék, hogy vetted a fáradságot, hogy meg akartad mutatni nekünk.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Blog
· Írta: zsoloo
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Pekka
 · Vox_humana


Page generated in 0.0297 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz