Tudom én ahogy párolog az élet,
kiszárad a test, ráncos lesz a lélek,
érdes lesz a bársony, ízetlen a só,
ködbe vesző Világ, elhalkuló szó;
Szobában a falon hétmérföldes perc,
nappali álomban árnyékokat lelsz,
kevéske kenyérben hunyorog a fény,
ablak résein át kiszökő remény;
Tudod te is jól, csomagol a lélek,
habkönnyű a test, elillan az élet.