Mosógépem halk zaja duruzsol fülembe,
lányaim csacsogó hangjára emlékeztetve,
kiskutyám szunyókál vackán csendesen,
unokáim labdája sarokban megpihen.
Csipkebogyó lekvár rotyog a tűzhelyen,
téli csemegévé alakul éppen.
Napfény szűrődik át függönyöm szövetén,
merengésre ad alkalmat életem közepén,
gondolataim vadvirágos mezőkön járnak,
hol forró nyár tombol és soha sem fáznak.
Félrehúzom életem sötét függönyét,
utat engedve az őszi napsugárnak,
hevítse fel melegével testem,
erejével üdítse fel lelkem.