Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Falevélpaplanom

, 111 olvasás, Forever , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Ha felvehetnék magamra
Csoda köpönyeget,
Varázsolnék a közönyből
Sok-sok szeretetet.

De köpönyegem nincsen,
S tölgy tövébe leheverek.
Alulról nézem csendben,
Hogy hullanak a falevelek.

Bridge:
Őszi délután...
Gyönyörű szép is lehet.
Csak öleld át
Szorosan az életet.

Refrén:
Betakar lassan
Levélpaplanom,
Összes gondom
Messze eldobom.
Nincs már több bánat,
Nincs több fájdalom,
Ölelj át lágyan
Levélpaplanom.

Háborog a nagyvilág,
A föld is beleremeg.
Engem már béke vár,
S hullnak a falevelek.

Nem játszok többé
Megunt szerepeket,
Paplanom gyógyítsd be
Az összes lélekheget.

Bridge:
Őszi délután...
Gyönyörű szép is lehet.
Csak öleld át
Szorosan az életet.

Refrén:
Betakar lassan
Levélpaplanom,
Összes gondom
Messze eldobom.
Nincs már több bánat,
Nincs több fájdalom,
Ölelj át lágyan
Levélpaplanom.

Váratlanul feltámadt a szél,
S széjjelfújta falevélpaplanom.
A Remény mindig visszatér.
Hadd záruljon így furcsa kis dalom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Dal
· Írta: Forever
· Jóváhagyta: Syringa


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 5
Kereső robot: 30
Összes: 74
Jelenlévők:
 · bbbbb
 · Frekventor
 · leka
 · Pacsirta
 · Vox_humana


Page generated in 0.0467 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz